Évtizedek óta Székesfehérváron élek. Naponta történelmi emlékek között járva teszem a dolgom. Megszokott épületek köszöntenek, változatlanságukban is gyönyörködtetnek. Ha megváltozik a megszokott kép, akkor az átmenet néha aggodalommal tölt el. Vajon átalakulása megőrzi-e azt, ami továbbélésre ítéltetett? Tanúja voltam egy épület újjáéledésének, figyelemmel kísérhettem készülődését a nagy pillanatra, mikoris koronával a fején, szép palástban megnyitotta kapuit.
Ismeretlen ismerősként léptem be a széles bejáraton. Az elém táruló kép, a tágasság érzése elkergette az aggodalom hónapok alatt összegyűlt felhőit. A tágasság a nyitottsággal találkozott, amikor megismertem Márton Gábort, a szálloda igazgatóját. A kellemes hangulatban töltött idő alatt, beszélgetésünk után számomra nem maradt megválaszolatlan kérdés.
Egy patinás épületben, mely 200 éve a vendégek kényelmét szolgálja, ahol lépten-nyomon visszaköszön a múlt, milyen módon sikerül a mai kor emberének megváltozott életritmusához és igényeihez alkalmazkodni oly módon, hogy lehetőség legyen a „boldog békeidők” emlékeit is felidézni?
Régi, de mégis a legújabb szálloda Székesfehérváron a Hotel Magyar Király****. Elhelyezkedésében a történelmi Belváros része, életkorából adódóan a történelem részese. A város, amelyben épült, kedvelt turisztikai célpont. Milyen módon egyeztethetők össze a turisztikai programlehetőségekkel a hotel ajánlatai?
A szálloda PR csapata szinte együtt lélegzik a Tourinform irodával, igyekszik első kézből tudomást szerezni minden, a régióban zajló eseményről és programcsomagjainkba is beépítjük a gazdag történelmi múltat bemutató emlékhelyek, múzeumok kínálatát. A turisták számát igen alacsonynak tartom a városban és ezzel egyenesen arányosan a szállodánkban is. Pedig mi nem csak az üzletemberek igényeit tudjuk maradéktalanul kielégíteni, hanem a legigényesebb turistákét is.
Nem érzem még késznek a város marketing koncepcióját. Nagy öröm számomra, hogy egyre többször kérik ki a véleményünket a város vezetői, s látom a pozitív változásokat is, de ez csupán egy hosszú folyamat kezdete. A köztudatban még mindig tranzit városnak tekintenek bennünket, s ezt a rossz paradigmát hosszú évek kemény munkájával lehet csak megváltoztatni. Emlékszem, hogy amikor közel egy évtizede Siófokon dolgoztam, a balatoni régió hasonlóan nehéz helyzetben volt. Az akkori összefogásnak csupán pár éve lehet érezni a pozitív hatását. Még sok munka vár ránk.
Tudomásom szerint az elmúlt év nyarán nyitotta meg kapuit ismét a felújított szálloda. Összehasonlítható-e egy év elteltével a korábbi időszakokhoz képest a vendégforgalom változása? Vonzó-e az új külső?
A hivatalos megnyitó ünnepség 2010. decemberében volt. Az azóta eltelt közel 7 hónap azt bizonyította, hogy a célpiac várakozásainkon felül fogadta a szállodát. Azok a partnereink, akik korábban is megtiszteltek bennünket bizalmukkal és ismerték a felújítás előtti Magyar Királyt, szinte el sem akarták hinni a változásokat. Őszintén szólva az előzetes tervekből magam sem gondoltam volna, hogy a múlt és jövő ilyen tökéletes harmóniáját leszünk képesek megvalósítani. Az új partnereink között olyan cég is van, akik számára nem volt elégséges a város korábbi négycsillagos kínálata, s gyakorta utaztatták vezető beosztású munkatársaikat Budapestre. Ma már ezt nyilván nem teszik. Egyszóval, az új külső maradéktalanul beváltotta a hozzá fűzött reményeinket és a már meglévő vendégkörünk mellé, újabb ragyogó partnerek csatlakoztak.
A város legelegánsabb szállodája csillagjainak számával is vonzza a vendégeket, az igények és a szolgáltatások találkozásával. Meghatározható, jellemezhető-e a vendégkör, illetve a bel-és külföldi utazók aránya?
A szállodai vendégeink nagyobb részben külföldiek, hiszen a régióban tevékenykedő multinacionális cégek, közép- és felső vezetői általában az anyacég állampolgárai. A rendezvények esetében természetesen a belföldi vendégkör a dominánsabb. Azáltal, hogy szállodánk rendelkezik a régió legnagyobb olyan konferencia kapacitásával, ahol helyben és magas színvonalon kielégíthető a partner szállás- és étkezési igénye is, az arányok szinte megegyeznek.
Egy szálloda - mely mindenkor a város része és a polgároké is - szívesen veszi, ha nem csak szállóvendégek, hanem helybéliek is felkeresik. Mennyire jellemző ez a tendencia itt, Székesfehérváron? Milyen lehetőségeket lát szállodaigazgatóként a jó értelemben vett és ezáltal működtethető lokálpatrotizmus felélesztése érdekében?
Nagyon örülök a kérdésének. Bár Budapestről érkeztem évekkel ezelőtt, magánemberként is nagyon megkedveltem Székesfehérvárt és az itt élő embereket. Szállodaigazgatóként sokat tehetek azért, hogy a városban élők sajátjuknak tekintsék a Hotel Magyar Királyt. Ez a csodálatos szálloda a város kulturális örökségének egyik ékköve, amelynek kapui nyitva állnak az év minden napján a nagyközönség számára. Örömmel csatlakoztunk a város azon kezdeményezéséhez, ahol előre leegyeztetett időpontokban, vezető munkatársaimmal, örömmel állunk az érdeklődök rendelkezésére, s mutatjuk be az egész szállodát, a padlástól a pincéig. Térítésmentesen adunk otthont olyan konferenciasorozatnak, ahol a térségben élő, hátrányos helyzetű emberek esélyegyenlőségét igyekeznek javítani. A hétköznapokon olyan ínycsiklandozó többfogásos, változatos és bőséges menüválasztékkal állunk a belvárosban dolgozó, esetlegesen csak arra sétáló városlakóknak, ami akár a la carte étlapokon is elismerést váltana ki. Itt nem a gazdaságosság a fő szempont, hanem a szolgálat és az első lépés megtétele a városban élők irányába.Sokszor azt látom, hogy a városban élő emberek nem elég büszkék az értékeikere, nem élnek páratlan lehetőségeikkel. Sokan indulnak el városból Budapest illetve a Balaton irányába kikapcsolódni, családi rendezvényeket bonyolítani, pedig szállodás- és vendéglátós kollégáimmal magasabb színvonalon, helyben tudnánk kielégíteni a legkülönfélébb ígényeket is. Azt tekintem a szálloda igazgatójaként egyik fő feladatomnak, hogy olyan értéket adjak a szállodánknak a városiak szemében, hogy számukra is olyan fontos legyen a szállodánk, mint amilyen szeretettel és szakértelemmel mi várjuk őket.
Ausztriában és Németországban a vendéglátás „családi mesterség”. Apáról fiúra száll, és a véráramban csörgedezik tovább. Magyarországon a szállodaszakma tanulható. A hoteleknek a vendégek érdekében saját „tananyaggal” is rendelkezniük kell, melyeket a „hely szelleme” határoz meg. Meghatározza-e egy szálloda igazgatója a „mindent a vendégért” viselkedésmintákat?
A szállodaszakma valóban tanulható, számtalan közép és felsőfokú intézményben folyik magas színvonalú szakember képzés, de a frissen végzett hallgatók véráramában a legritkább esetben érzem azt a pluszt, amit jogosan elvárok, az elégedett vendégeink érdekében. A szakmánk alapjai valóban megtanulhatóak az iskola falai között, de az otthonról hozott belső értékek és a napi házspecifikus sztenderdek nélkül, az ott megszerzett tudás nem sokat ér. A szálloda igazgatójaként a példa értékű vezetés híve vagyok. Szeretem a mindennapi élet minden percében magam bemutatni a munkatársaimnak a szakma és vendég iránti, jó értelemben vett alázatot, segíteni akarást és szakértelmet. Remélem, hogy sikeresen. Ennek elbírálása már a vendégeink feladata. Aki kíváncsi az eredményre, várjuk szállodánkban, legyen a kritikusunk!
Negatív felhangja miatt nem szívesen használjuk a válság kifejezést. Egyes pozitív szemléletű meghatározás szerint: „A válság nem más, mint élvezetes vitorlázás a viharban.” Talán lassan csendesednek a hullámok és már látszik a túlpart. A Hotel Magyar Király**** hajója a kikötő felé tart?
Véleményem szerint a válság inkább az erőviszonyok átrendeződése volt a gazdaságban. Sokan belebuktak, de a profik megerősödtek. Mi abban az időben kezdtünk hozzá a rekonstrukcióhoz, amikor mások feladták a harcot, eladták a szállodáikat illetve belefulladtak a hiteleikbe. Úgy ítéltük meg, hogy amennyiben megfelelően tudjuk pozicionálni magunkat és nem akarunk a város négycsillagos palettájának újabb „gyöngyszeme” lenni, hanem a jelenlegi ígényeket célozzuk meg, akkor éppen abban az időben leszünk jó helyen, amikor arra a legnagyobb szükség van. Most úgy tűnik, jól döntöttünk. Természetesen idő kellett a piaci bevezetéshez, de úgy érzem, hogy egyre inkább el tudjuk foglalni a bennünket jogosan megillető helyet a kínálati palettán. Bár sokan még érzik a vihart, a mi hajónk talán már a szélcsendes kikötő felé tart. A „hajó kapitányaként” kijelenthetem, hogy „matrózaimmal” szeretettel várjuk partnereinket a csendes öbölben.
A beszélgetés végén stílszerűen „Jó szelet!” is kívánhattam volna az „öreg hajó” fiatal kapitányának, de ezúttal erőt és kitartást várunk tőle és azt, hogy derűjét megőrizve, kedves mosolya sokáig szolgálja vendégek örömét.
F.Óvári Edit
Hotel Magyar Király**** képben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése